2012.November 25.

0.10

Kedves Barátom!

Szerintem a tegnapi nap, nyár óta, az egyik legviccesebb napom volt! De tényleg! 

Reggel, a csapatomnak meccse volt, amin én és Zsó. nem játszottunk. De nem volt baj; én jegyzőkönyvet írtan, só. meg az eredményjelzőt babrálta. Mellette Be. hülyített, és Ge. boldogított. Igazából nem is az első meccs volt a legjobb. az olyan szokványos volt. A szokásos.

A második meccs viccesebb volt, bár, a korosztályomból, csak én maradtam. Mivel az edzőm, megkérdezte, tudok-e még maradni. Mert nincs elég szervező, és nekem kéne a jegyzőkönyvet tovább is vezetni, a többi meccsen is. Szóval, végül nem mentem haza. Maradtam ott. Csak most Be. ült mellettem az eredményjelzővel. És Ge. fújta a meccset. De mindig oda jött hozzánk, mindegyik meccsen boldogítani.

Igazából egy baj volt, hogy mivel nem úgy készültem, hogy ott maradok, nem ettem semmit. Ezzel egészen háromig nem volt baj, amikor is éhes kezdtem lenni. Igazán kellemetlen volt, amíg Sza. anyukája nem rendelt pizzát. Meg Ist. bá', hozott nekünk a Mekiből kaját. Szóval, éhen nem maradtunk. De igazán vicces volt. Mindenre figyeltünk már a végén csak a meccsre nem. De tényleg! Az egyik meccsre tisztán emlékszem, hogy mér zokogtam, annyira nevettem! Olyan szánalmas szóvicceket találtunk ki, hogy az már fáj. De ilyeneket;

"- Első rész, ET haza telefonál. Második, A Telefonszámla. Harmadik;

- A TELENOR PEREL!"

De igaz, lehet, hogy számodra, már nem lesz olyan vicces, de akkor az volt. Hihetetlenül. Full fáradt voltam, nyűgös, meg minden, de... akkor hihetetlenül tudott fájni ez a kis vicc, érted? És Ge. meg már azon nevetett, hogy én mennyire nevetek.

Volt egy fiú. Az egyik csapatból. büntetőt dobott. És, vagy hatszor csinálta meg, hogy úgy tett mintha rádobna, aztán úgy döntött mégsem. A többiek meg futottak volna a lepattanóért, de hát aztán rájöttek, hogy mégsem dobta el. Megállapítottuk, hogy igazi Troll a srác. 

Amikor nagyon röhögtetett Ge. akkor felálltam, és amennyire csak tudtam akkor. (szóval semennyire se) komoly arccal néztem Ge.-re, majd megszólaltam; Ge. én most körberöhöglek! -és elkezdtem röhögve körözni körülötte, Ő meg konkrétan, elfutott a közelemből, annyira nevetett. 

Igazából, csak ezek a foszlányok vannak meg. Nem is ez a baj. Mindenre pontosan emlékszem. Csak... nem tudom leírni, érted? Olyan szívesen leírnám neked, de... nem tudom olyan pontosan leírni azt a pillanatot. Azokat a gyönyörű pillanatokat, amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy már fáj a hasam a nevetéstől.

Sok minden történt még. Kicsit játszottunk Ba.-zsal, a fiúk edzpjével meg pár fiúval. És jók voltunk, nagyon vicces volt. Aztán, nem volt cuccom a játékra, mert hát azthittem még haza fogok jutni. Hát nem. Így Ge. közölte, hogy nem játszhatok, szóval Be.-vel elvettünk egy üveg Ice Tea-t, és leültünk csevegni. Ami abból áll, hogy állatul röhögünk mindenen. Aztén egyszer csak, oda jön Ge., hogy megvan a feladatunk!

"- TeamFa. és TeamBe.! Játszátok le!:D"

Szóval választottunk csapatokat, és egymás ellen edzősködtünk. Vicces volt, hogy most én üvöltöztem mindenkivel, és milyen jót röhögtek rajtam. És én is magamon, mert nagyon viccesen nézhettem ki. igazán... tényleg megismételhetetlen napom volt.

Lehet, hogy így nem jön át az egész, de... nekem akkor is, életem egyik legviccesebb napja volt. Vicces, hogy mennyire kijöttem a 18 éves Be.-vel és a 24 éves Ge.-vel. Komolyan nem tudom, egyszerűen úgy érzem, hogy ők azok akik velem egy "őrültségi-szinten" vannak. Eddig sosem gondolkoztam ezen, de talán a barátaim lennének? Nem tudom. Sosem értettem ezekhez a dolgokhoz.

Sid