Kedves Barátom!

 Hogy milyen gyorsan múlik az idő, nem? Mintha csak tegnap lett volna, hogy elkezdődött a tanév, és mindjárt itt van a félév. Hihetetlenül tud repülni az idő, nem?
 Sajnálom, hogy eddig nem írtam. Párszor eldöntöttem, hogy fogok de végül nem lett belőle semmi. Nem is tudom már miért, csak... valahogy lett más dolgom, sajnálom. Bár, ha úgy vesszük ma van világ vége, lehet hogy a levelem már el sem jut hozzád. Igazán vicces ez a világ vége dolog. Szerintem baromság, de jót nevetek a sok idiótán, akik ebből viccet csinál. És ki tudja? Ha mégis világ vége lenne, én boldog vagyok. Megnéztem életem legmeghatározóbb filmjeit. Nem olyanokra kell gondolni, mint a mai korombelieknek a kedvencei. (plusz minusz pár kivétel) Hanem... igazi filmekre. Amiknek van mondandójuk.

 Ha belegondolok, én mindig is imádtam az ilyen filmeket. Az olyanokat, amiket megnézem, és utána még vagy negyed óráig csak ülök és gondolkodom. Mert fel kell dolgoznom, azokat amiket láttam. Hallottam. Ha feliratosan néztem, akkor olvastam. És Ó, mennyire örülök, hogy mennyi ilyen film van! Mindig is kedvenc filmem között lesz, egy tökéletes példa erre. A Requiem for a Dream egy olyan film, amit fel kell dolgozni. Amikor először láttam, és vége volt, csak ültem a laptop előtt, és bambultam. Megpróbáltam felfogni azt a sok dolgot amit a film üzenni próbált. Tudod, vannak azok a filmek, amik azért tizennyolc karikásak, mert sok a vér, esetleg szexuális tartalom. És vannak azok a filmek amik... amik nem a látvány miatt kaptak ilye besorolást, hanem amiatt, amilyen hatással vannak az illetőre.
 Szívem szerint, ez az a film, amit... mindenkinek ajánlok. Kivétel nélkül.
 Jó, természetesen egy adott kor fölött.
 Nem fogom megnézetni a tíz éves ártatlan kislánnyal ezt a filmet, még sírva futna el. Helyesbítenem kell magam. Minden olyan emberrel, kortól függetlenül, megnézetném aki elég érett, hogy megértse. Én ilyen vagyok. Nem nagyzolok, nem túlzok. Én is viselkedem gyerekesen néha, én is ki tudok kicsit kapcsolni. De alapjába véve, sokkal érettebb vagyok (agyilag) a korombelieknél. És nem, ezt nem csak én mondom, hanem a felnőttek akikkel imádok beszélgetni. Visszatérve a filmre, imádom. Akárhányszor képes lennék végignézni, természetesen szünetekkel... egymás után azért sok. Nem egy olyan könnyen "emészthető" film.

 Következőleg akaratlanul is a Never Let Me Go jut eszembe. Nem is tudom miért, hiszen annyira nem sorolnám az ilyen filmek közé. a Never Let Me Go, egy egyszerű angol- amerikai filmdráma. De még is. Valahogy nagy benyomással volt rám. Végig követhettem kér barátnő (később plusz egy fiú) életét, egy nem szokványos életben. Ők klónok. Nem a Star Warsos klónok, hanem... csak van egy párjuk, egy ember aki ugyan úgy néz ki mint ők. De ők meghalnak. Hamar. Őket, csak a szerv-átültetésekhez használják.
 Szomorú. Érzelmes. Bőgős. És valamilyen szempontból tanulságos film. Erről nem lehet többet írni. ezt a filmet látni kell. (Bár lehet elfogult vagyok, mivel egyik kedvenc színészem játszik benne, és hát, tudod...)

 Viszont, az East of Eden az egyik legjobb, régebben készült film amit láttam. hihetetlenül jó filmet csináltak abból a könyvből, amiből filmesítették. Igaz, én nem olvastam, de... a film, na az megfogott. Két testvér életét dolgozza fel, (bár inkább Caleben van a hangsúly) hihetetlenül tragikusan. Annyira fájdalmas látni, hogy Calebet mennyire semmibe veszi az apja, mert Áron tökéletes. Rossz látni, hogy mindenki elítéli őt, pedig csak jót akar, és ezt csak Ábra (azthiszem így hívják..) érti meg. De nem, akármennyire is gonosz volt az apja ilyen szempontból vele, Caleb mégis vele van. élete végéig, amikor Áron már meghalt.
 Nem tudom, talán azért szeretem ezt a filmet, mert én is testvéres gyerek vagyok, méghozzá a legkisebb. Én is átéltem dolgokat, hogy anyukám akarata ellenére, is csak piszkálni tudott, és dicsekedni a testvéreimmel. Szimpátiát tudok érezni Caleb iránt, még ha nem is olyan egyező a helyzetünk, csak kicsit. Mégis... annyira meg tudott fogni ez a film. Ja, és persze James Dean játszottam, megjegyzem eszméletlenül Caleb karakterét, szóval nem volt nehéz beleszeretni.

 Hallgattál már angol punkot? Én igazából egészen kedvelem. Inkább az alternatív felé húz a szívem, de néha-néha jól esik egyet üvöltözni, néhány punk, vagy rock számra. Sid&Nancy, pont a hetvenes évekbeli punkmozgalomra emlékszik vissza. Nem is az egészre, csak egy meghatározó bandára, és egy meghatározó emberre, a világ legrosszabb basszusgitárosára, és annak barátnőjére. Ismered Sid és Nancy sztoriját? Akár igen, akár nem, ezt a filmet muszáj megnézni. Meglepő módon, ismét egy filmdráma, de nem hiszem, hogy a megszokottból. Valamiben más. Talán a szereplők miatt? Nem átlagosak. Melyik filmdráma szól, (a Requiem for a Dream-on kívül (meg oké, drogos film az sok van, pl Trainspotting, Félelem és Reszketés Las Vegasban...)) drogosokról? Sőt, hogy kivétel se legyen; Melyik film szól drogos zenészekről, igaz történettel?? Igen, így talán nincs kivétel. De mindenképpen, akárhogy is van, a Sid&Nancy-t az életben legalább egyszer látni kell. olyan tragikusan dolgozza fel, az amúgy is tragikus történetű fiatal pár életét. És ami a legjobb benne, elrettentésnek a drogoktól, hogy igaz történet alapján készült. (Bár a végében lenne egy kis belekötésem... "Sid Vicous was innocent!")

 És még annyi filmről tudnék írni. Csak azok amiken felnőttem; Harry Potter, Star Wars, Narnia, és a Lord of the Rings filmek... amiket magamtól kerestem... Mr.Nobody, A Fülke, LOL, egy kosaras naplója, Tökéletes Trükk, Black Swan, Coffee and Cigarette... annyi meghatározó film volt az eddig rövidke kis életemben, ami hozzám nőtt.ÉS tudod mi van? Annyira jó dolog ezekre vissza emlékezni. Amiket itt leírtam, vagy csak megemlítettem, minde, egytől egyig emlékszem mikor tájt néztem meg, és mi volt az első reakcióm. Igen, én kifejezettem örülök, hogy a bátyámmal mindketten hatalmas film-geekek vagyunk

Sajnálom, hogy semmit sem írtam a jelenlegi helyzetemről, eme hatalmas világban, de azt most nem akartam leírni neked. Ne, ne aggódj nem megy rosszul a sorom. Jó napokat élek, és tűrhető éjszakákat, csodálatos álmokkal. Semmi bajom nincs, egészséges vagyok, csak a bokám fáj egy kicsit. Vannak barátaim, és ha közeliek, csak kevés is én örülök nekik.
És persze itt vagy nekem te is.