2012. December 27

00.53

Kedves Barátom!

 Képzeld el, hogy hallgatsz egy új számot, mondjuk legyen kicsit pörgősebb. Életedben nem hallottad még. Mondjuk, legyen az indie rock műfajból. Megvan? Remek. És érzed az az érzést, hogy akármikor, akármennyiszer képes vagy meghallgatni ezt a számot? Fogalmad sincs, mit jelent a szövege, talán csak amit magadtól le tudsz fordítani, de mégis úgy érzed, teljes mértékben rólad szól. Amikor meghallod, legszívesebben táncra perdülnél, ha egyedül lennél, de tudod mit? Ha nem vagy egyedül csak sétálsz a utcán, észre sem veszed, hogy már ritmusra lépkedsz, majd már énekled is a dalt.

 Megvan?

 Ugye milyen csodálatos ez az érzés?

 A minap, én is megtapasztaltam, már nem is tudom mióta először. De hihetetlenül boldogító tud lenni, nem? Mintha minden bajom eltűnne, és semmi sem jöhetne az utamban. Mintha mindent letudnék küzdeni. We are Infinity.

 Húha. Te is égsz még a Karácsony utáni lázban? Hát én nem. Alapból, nekem sosem szokott karácsonyi hangulatom lenni. Természetesen jól érzem magam, mert hát mégis karácsony van, de... sosem vettem olyan komolyan mint a többiek. 

 25-én jöttek a rokonok Az a jó sok unoka testvér, másod-unokatestvérek, meg a többi. Én olyan kettő körül keltem, és ők meg hatkor jöttek csak. Azalatt, megnéztem az Avengers-t. Eszméletlen film, meg kell nézned, ha még nem láttad! Nagyon tetszett. Aztán mikor jöttek átmentünk nagymamámhoz, és hát a szokásos; koccintás, beszélgetés, aztán kisebb ajándékozás. Nagyon örültem annak amit kaptam. Keresztanyukám, Ri. adott nekem könyvutalványt. Ezt ma még el is viszem! Keresek valami jó könyvet. Ju. megvette nekem az Éhezők Viadala 3. kötetet! Már nagyon vágytam rá, szóval annak is nagyon örültem. Meg kaptam egy csomó csokit, még mindig vannak belőle.

 26-án, elmentünk apukámékhoz, a testvéreimmel. Ott volt apukám, apukám élettársa, és apukám testvére. Igazából nem volt semmi extra, egészen jó hangulatban telt az este. Ez volt az első karácsonyunk, amit nála töltöttünk. Egészen... furcsa volt. Igazából, én néha beszélgettem apukámmal. Általában a nővérem beszél egyfolytában. ha valamit mondok, leolt, aztán ennyi, mivel nekem elmegy a kedvem a csevegéstől. Konkrétan, néha félek megszólalni a nővérem mellett. Ha itt lennél, te is ezt tennéd. Igazán akaratos egy nő, a nővérem. Nem, attól még szeretem meg minden, de nehéz mellette fölnőni. Néha már egészen igazságtalan. 

 Te tudod mit fogsz csinálni szilveszterkor? Én tudom. Igazából több lehetőség van. Lehet, ha anyum megengedi, Rizivel, és Ge.vel fogok szilveszterezni. ha nem, akkor megyek a szokásos helyre, ahol tavaly is voltam, egyik ismerősünknél. Igazából remélem, hogy elenged, meg minden de ismerem anyukmat. Nem igazán akarta. De hát, ez majd még kiderül. 

 Képzeld, nem rég igen furcsa álmom volt.

 Mostanában van egy fiú a suliban. Aki akárhova megyek ott van. De tényleg. ha nekem nincs első órám, tuti, hogy neki sincs. Sőt, egyszerre jövünk. És ő is észre vesz engem. Tudom. Engem nem zavar, de egy idő után feltűnő. Főleg, hogy tökre Logan Lermanra emlékeztet. Furcsa.

 Na, és azt álmodtam, hogy találkoztam vele. Igazából az egész álomban Rizi, és Ge. is benne voltak de csak pár képkockára. Szóval, a Balatonon voltunk. Nem tudom hogy kerültünk oda. Én meglepően jól néztem ki. Mint amikor az edzőtábor után kinézni szoktam, egészen lapos hassal. Szeretem amikor úgy nézek ki. Mindegy. Szóval, én és Dani (mert így neveztem el álmomban, mert olyan Danis) a Balatonon voltunk. És Ő úszni akart, mert imád úszni, amit nagyon artikulálva elmagyarázott. Amit én jól kinevettem, mert viccesen artikulált. Erre, Ő be akart dobni a vízbe, de én közöltem, hogy ha bedob, én kinyírom. meglepő tekintettel nem dobott be, és megkérdezte, hogy miért. Így belegondolva, biztos nem értette, mert Ő imád úszni. Én, azt mondtam, nagy nehezen, hogy nem tudok úszni. Ő elkezdett röhögni, mire mellkason ütöttem, amitől csak még jobban röhögött, és közölte, hogy megtanít úszni. Ez igazából csak azért volt vicces, mert kisebb koromban, ha nem 3 évig, semeddig nem úsztam. Szóval, megpróbált megtanítani úszni. Igazán vicces volt. Egyszer állkapcson rúgtam, és majdnem sírni kezdett... amitől én még jobban kiröhögtem.

 Nem tudom, hogy hogy jött ez az álom, de... nagyon tetszett. Olyan volt, mintha... mintha tényleg megtörtént volna. Mert olyan emberi volt. Kissé idilli szerű, de emberibb, mintha szuperhős lettem volna. Főleg azért, mert olyan emberek voltak benne, akiket tudom, hogy élnek. Hihetetlenül furcsa volt. Mikor felkeltem csak egy kérdésem volt; Miért pont az a srác?

 Ma, egy hihetetlenül jó filmet néztem meg. The Perks of Being a Wallflower. Emlékszel arra a könyvre amiről meséltem? Az Egy különc srác feljegyzései. Na, ez ennek a film változata. És annyira... annyira tetszett. Olyan jó volt, minta könyv. Egy élmény. Annyira... jó volt. Annyira tetszett, hogy csak egy valamin változtattak. Hogy az egész olyan volt mint a könyv. És olyan jó volt a szereplő válogatás. Logan Lerman annyira jól játszotta a kis önbizalom hiányos Charliet, mintha ráöntötték volna. És Emma Watsonban most sem csalódtam. Amúgy is imádom azt a csajt, de ebben a filmben... eszméletlen volt. Amint lesz alkalmad, nézd meg... mert megéri. Nagyon. Még az IMDb is 8.4-es sorolást adott neki, ami nagy dolog. Megéri megnézni. 

 És szerintem újra el kell olvasnom azt a könyvet.

Sid