Kedves Barátom!

 Meg van az az érzés, amikor tudod, hogy már le kéne feküdnöd, de nem megy, aztán, hirtelen bevillan; hát nekem nincs is holnap első órám?! Igen, én is pontosan ezt érzem most. Ugye milyen remek egy érzés? Én imádom.

 Jézusom, nem is tudom már, mikor írtam neked utoljára. De, ha belegondolok, ez nem számít, sosem írtam le a legrészletesebben a napjaim- nem írtam neked, hogy mik történtek az iskolában az órákon, hogy otthon mit csináltam, nem írtam le semmit sem részletesen. nem, igazából, csak apró foszlányokat mutattam neked; amiből nem tudod eldönteni, milyen is lehetek.
 Nem tudom, talán direkt, talán, csak így jön. mindig is szerettem leírni, de csak olyan dolgokat amiket én érdekesnek találtam. Legyen az egy falevél, egy telefon, vagy egy játszótér. Ha érdekesnek találtam, ódákat tudtam róla zengeni. Talán ezért is írok neked olyan ritkán; csak az említésre méltó dolgokat osztom meg veled, amit úgy érzem, el kell valakinek mesélnem, aki nem ismer engem.

 Ami most így elsőre eszembe jut, ami megtörtént, az a vasárnapi meccsem. Először is azért, mert az elenfél csapata... heten voltak. Heten. Így a nyereség az annyira nem volt kérdéses, inkább csak a pontos eredményre volt mindenki kíváncsi. És én büszkén írom le neked, hogy nekem nagyon jól ment. Élveztem meg minden. Bár, előtte lévő pénteken edzésen fejre estem ami egy kisebb agyrázkódással járt, és ez meglátszott rajtam. Jaj, az is egy remek sztori! De persze csak De. és Be. miatt. Tudod, a segédedzőim. Természetesen, akkor is alkottak! Tökéletesen tudják, hogy szemüveges vagyok, de nem, azért mutassunk neki, két méter messze, bele a lámpákba számokat és olvastassuk le vele. természetesen, egyiket sem tudtak, és közölték velem, hogy már biztos, hogy hülye vagyok, vagy vak. Esetleg mind a kettő. De a legemlékezetesebb, akkor is Ge. volt; 'Hát, van egy jó, és egy rossz hírem. A rossz, hogy valszeg' agyrázkódásod van, a jó pedig, hogy van agyad!' -Ez remekül esett, elhiszed?
 De, vissza a meccsre. Szóval, a  lényege az volt, hogy remekül ment, és élveztem is, meg minden. Megint olyan volt, mint tavaly. Vagy, mint a meccs, amin kilökték a fogam. Arra a meccsre, szerintem egész életemben emlékezni fogok. Ahogy kitört foggal, enyhén vérző szájjal vigyorogtam Pe.re. Az egy felejthetetlen meccs volt.

 Hétfőn, színházba mentünk, az osztállyal. Már az indulás vicces volt, tekintve, hogy megbeszéltük Pa., Nó., Ge., Sa., és To., osztálytársammal, hogy találkozunk egy buszmegállóba és együtt megyünk tovább. a vége az lett, hogy találkoztam a buszon mindenkivel kivéve a Nó., és Őt otthagytuk. Jót röhögtünk szegényen. Aztán, továbbiakba ott volt az előadás, amiről nagyon szívesen mesélnék, de egyszerűen semmire sem emlékszem belőle! Csak az van meg, hogy Do.val és Nó.val végig röhögtük az egészet. A leglehetetlenebb időpontokban a leghangosabban beszéltünk, és... tényleg végig röhögtük az egészet. Egy remek este volt, amire sokáig fogok vissza emlékezni.
 Két napja, elkezdtem olvasni egy könyvet. Anyukám mondta, hogy olvassam el, mert szerinte tetszene nekem. És igaza volt. Most épen, Kosztolányi Dezső, Esti Kornél könyvét olvasom, amit nem félek bevallani; imádok! Esti karaktere annyira megfogott, hogy nem bírom letenni a kezemből. A világnézete, Kosztolányi által leírt események, az egész; egyszerűen imádom. Egy élvezet olvasni.
 És csak a hab a tortán, hogy ahogy erről beszélgettünk anyukám egy munkatársával, megkaptam, hogy milyen okos vagyok. 'Na látod, ezért szeretek veled beszélgetni; nagyon jó meglátásaid vannak a körülötted lévő dolgokról, és el tudod ezeket mondani úgy, hogy ne bánts meg senkit. Ezért, mert vagy olyan okos, és jól nevelt, mint a 40 éves anyukád.' -Igazán... nagyon jól esett. Ezek a kis dolgok, engem annyira fel tudnak dobni. És ezt nagyon szeretem magamban, mert így fel tudok derülni, még a legrosszabb napjaimon is. És persze, nagyon örülök neki, hogy ezt a felnőttek így gondolják, hogy én ilyen vagyok, mert ilyen szeretnék lenni. Nem akarok változni, én tökéletesen megvagyok elégedve a mostani jellememmel. Persze, vannak hibáim, mint mindenkinek. Van, hogy dolgokat magamra veszek, hogy rosszkor rossz helyen vagyok, és rossz dolgokat mondok, de az Istenért is; gyerek vagyok. Nem, nem vagyok felnőtt, nem is akarom magam annak képzelni, mert a felnőtt világ nehéz. Nehezebb, mint az egynéhány korombeli hiszi, (tisztelet a kivételnek) és én boldog vagyok, hogy gyerek lehetek. Örülök, amikor a legnagyobb bajom, az ha rossz jegyet kapok, és félek elmondani anyukámnak.

 Több dolog vagy nem történt, vagy nem emlékszem rá. De tényleg. Történtek jó dolgok, mert különben nem írnék. Remekül érzem magam, minden rendben van, csak hát, nem fogok mindent leírni, mert mindig ugyanaz történik, csak kisebb poénokkal körülvéve- de ez a lényege a mindennapoknak nem? Mert én nem egy sci-fi sorozatban élek, vagy egy akció filmben. Számomra ezek azok a meghatározó élmények, amik kihatnak az életemre; amilyen jegyeket kapok, a barátaim, és a hobbijaim, amiket napi szinten csinálok. De tudod mit, igazából nem is vágyom másra. Tökéletes nekem ez a néha töketlen, de csodás élet.