Kedves Barátom!

 Hát igen, vége a szünetnek.
 Sőt, én már szünet előtt, sem írtam neked, mert... őszintén fogalmam sincs miért, de most bepótolom. Elmondok neked minden fontos dolgot, ami a szünet előtt/ben történt. Vagy a szünet utáni három munkanapon.

 Időrendet sajnos nem tudok mondani, a napok kicsit egybe folytak. Nem is egybefolytak... csak a memóriám láma. Tudom, madár vagyok.
 Szóval, ami most így rögtön eszembe jut, az Rizi. Szerintem eddig ebben a szünetben találkoztunk a legtöbbet, és most többet aludt nálam, mint eddig a barátságunktól kezdve bármikor. Egy csomószor átjött, meg minden. A szünet első napján, vagyis az előtt, még szerdán átjött, és nálunk aludt. Rendeltünk pizzát, meg minden. Nagyon jó volt. Csütörtökön Ő is  korán ment el, és én is mentem angolozni, ami meg tök jó volt, mert nagyon megszerettem a kislányt, akit tanítok. Meg most a bátyját is elkezdtem, és Ő is jó fej.
 A szünet többi napja igazából... hű, nagyon nem rémlik, mert nagyon rég volt már, de tudom... tudom, hogy tényleg nem találkoztam túl sok emberrel, és nem annyira járkáltam el otthonról, mégis... mégis, tudom, hogy igazán jó volt. Kell néhány olyan nap, amikor csak fekszem, és punnyadok, és néha találkozom Rizivel (akivel amúgy még máskor is találkoztam, átmentem hozzájuk ott aludtam, másnap meg társasoztunk) de annyira jó érzés, néha ezt csinálni. Egész nap filmeket, meg sorozatokat nézni, vagy olvasni a kedvenc könyveimet, a testvéreimmel lenni (bár inkább csak a bátyámmal szoktam lenni) és... csak lenni. Jó, ez most halál közhelyesen hangzik, de tényleg.
  Például, felhoztam magam sorozatok terén. Végig néztem a maradék Doctor Who részt, és egyszerűen borzalmas, átállni a heti egy részre, de mégis boldogan vettem észre, hogy ilyen sorozatot nézek, amit ilyen könnyen lehet nézni. Egyszerűen imádom, olyan jól lefoglal, a történet, a szereplők. Imádtam, Amy Pond karakterét, annyira... kicsit mintha megtaláltam volna benne magam. Ha nem is teljesen, egy részemet biztosan. Annyira szomorú volt, ahogy Ő, és Rory elmentek. Tökéletesen megcsinálták, rohad jó ötlet volt, és imádom Moffat-ot, de... annyira végigbőgtem a végét.
 Végig néztem a The Big Bang Theory hatodik évad felét, úgy két nap alatt. Megnéztem az összes Harry Potter filmet egymás után. Jó az film, de akkor is, egy feledhetetlen film. Elolvastam két könyvet új, és egy régebbi, plusz az örök kedvencemet is, amik eszméletlen jók voltak.
 Ja, és megismerkedtem egy lánnyal. Lu.-val twitteren ismerkedtem meg, és.... ez a csaj halál laza, de komolyan. Nagyon bírom a fejét, és írói vénái vannak, ja, és a legfontosabb... YOUTUBE FANATIKUS. És, méghozzá, ugyanazokat szeretjük, a Youtubeon. Szóval, teljesen extázisába kerültem annak, hogy van valakivel fankodnom. És megmutattam neki az íródó művemet, amiről már írtam. Ja igen, azt még mindig írom. És... egyszerre szomorú, és boldog érzés azt leírni, hogy az utolsó fejezetet írom. De tényleg... egy írományommal sem jutottam idáig, és... büszke vagyok magamra? Nem tudom, de, remek érzés. Olyan furcsa. Ja, és Do. osztálytársam a legjobb, aki nélkül tuti, hogy feladtam volna az első ihlet hiányos percemben. Ebben biztos vagyok, hiszen nélküle lehetetlen lett volna, hogy eljussak a végéig. És még most is annyit segít.

 A szünetet itt le is zárnám, mert tényleg nem emlékszem sok dologra, csak, hogy élveztem. Az utóbbi 5 napban pedig... hűha. Szerda, csütörtök, és pénteken suli volt. Ismét osztálytársak, tanárok, és tanórák. Azt viszont tudom, hogy egész szerdán csütörtök hangulatom volt. De tényleg! Már majdnem elkezdtem pakolni edzésre, mikor rájöttem, hogy aznap nincs is, csak angol.
 Szóval, a többi napon nagyon nem történt semmi, csak az edzés. Az meg jó volt, nem is tudom, olyan más volt. Teljesen az elejétől a végéig nagyon jól éreztem magam, főleg a Ge. poénjai után... kevesen tudják, de ide leírom; a harmadik nevem az, hogy Menta. Soha, senkinek sem mondom el, mert régen hihetetlenül utáltam. Nagyon, egyszerűen, letagadtam, csak minden igazolványomban benne van. De mióta az infó tanár elkezdett így hívni, meg a Ge.ék az edzésen megtudták, és ezzel piszkálni... valahogy hozzám nőtt. Nem tudom, lehet, csak megszoktam, vagy valami. Viszont, már egyre jobban szeretem. Talán, mert olyan dolgokra emlékeztetnek, amik jók. Az infó órákat imádom, a két infó tanárral, az edzések meg... áhh, Ge. és a Mentalista poánjai.

 A hétvégém viszol nagyon jó volt. Oké, a többi is, amiket eddig leírtam, de a hétvége... talán azért, mert az él bennem még a legjobban.
 Szóval, szombaton, jött a kisfiú akire vigyázunk, és anyu meg akarta vele nézetni a Star Wars-t, mert, hogy még nem látta. Na, Ma. átugrott Att.hoz, és elhozta az első két részt, mert mi kölcsön adtuk nekik. Akkor leültünk, és ahhh. Megnéztük. ÉS egyszerűen awesome volt. Persze, az első rész, ami azért nem a IV.-V.-VI. de én aokat is szeretem. Persze, nem a legjobbak, mint minden filmben ebben is vannak hibák, de... a fogatverseny. A fogatverseny minden visz. Ja, és a fiatal Ewan McGregor... sajnálom. Szóval megnéztük, és úgy döntöttem megnézem a második részt is, de azátn Da. volt osztálytársam rám írt, hogy nem akarok-e elmenni vele fényképezgetni. Hát elmentünk, és jól szórakoztunk, és csináltunk képeket. Megadtuk, a mindenit!
 Miután haza értem, nem érdekelt, beraktam a Star Wars II.-t, és megnéztem és hát... lehet elfogult vagyok, de tényleg imádom. Ahogy megnéztem, jött Ma., hogy na gyere, te, nézzük meg a hármat is. És igen, este fél 12kor leültünk megnézni a harmadik részt, és közben pipáztunk, teát ittunk, és néha beszélgettünk, épp amennyit egy film közben kell. Szóval, azért fél háromkor lefeküdtem aludni, de azért, 143 awesome perc után. És eldöntöttük, hogy ma, azaz vasárnap, még tuti, hogy legalább a négyet is megnézzük.
 Lehet, hogy sok ember nem szereti ezt a filmet. Lehet, hogy egyesek szerint szart sem ér. De én szeretem. Nem is csak azért, mert egy jó film, hanem mert egy csomó emlékem van vele. Amíg apu velünk élt, minden évben egyszer meg néztük, az egészet. Én, Ma. és apu. Néha anyu is nézte, de általában mi hárman. Ez volt a szokásunk. Ha valaki meg akarta nézni, akkor mindannyian néztük. Én tudom, először hat évesen láttam a Baljós Árnyak részt úgy, hogy emlékszem is rá. Remek volt.

 Lényeg, a lényeg, semmi hihetetlen dolog nem történt. Talán kéne, így a bejegyzés végére írnom valami kurva nagy okosságot, de most nem megy. Olyan jó kedvem van, és nem tudom miért. De... igazából nem bánom. Sőt, örülök neki, amíg ilyen jó kedvem van.
 Szóval, remélem, hogy jól boldogulsz. Ha nem is írok neked, csak ilyen ritkán, azért gondolok rád. Remélem, hogy minden rendben megy veled. És, hogy szereted a Star Warst, különben nem  lehetett jó végig olvasni az ömlengésem