Kedves Barátom!

 Elment kicsivel több, mint egy hét, és őszintén... a hétvégén, és a mai napon kívül, semmire sem emlékszem. Vannak kis emlékfoszlányok, mint például, a matek doga, Er. töri kiselőadása, és egy fizika óra... de a többi valahogy kiesett. Jaj igen! Kedden voltunk az osztállyal színházban.
 Igazából, a színház nem volt olyan rossz. Az első felvonást, végig aludtam, de a végére egészen tetszett. Bár, sok értelme nem nagyon volt. De szünetben, Da.val elmentünk a KFC-be. Finoman megvacsiztunk, és úgy mentünk vissza. Megérte.

 Szombaton, anyu elment suliba. Ilyen továbbképzésre, így egyedül voltam Ba.zsal. Nem volt igazán semmi, levittem a laptopom, Ő TV-t nézett, vagy UNO-ztunk, vagy mindketten elfoglaltuk magunkat. Meg beszélgettünk is. Szóval, viszonylag hamar elment. Mikor anyu haza ért, elmentünk boltba, utána pedig találkoztam Szi.vel.  Ő, egy régi osztálytársam, akit nagyon kedvelek, nagyon jófej lány.
 Mint minden találkozásunkkor, vettünk egy zacsi szotyit, leültünk a buszmegállóba, és beszélgettünk. Nem nagyon mentünk sehova, csak beszélgettünk. Mikor nagyon mehetnékünk volt, elmentünk a vonatsínekhez, ahol óránként jár egy vonat, és ott szórakoztunk. tényleg tök jó volt, újra látni. Olyan nyolc körül mentem haza, és ahogy én megjöttem, a nővérem is betoppant az új fiújával, aki amúgy nagyon kedves. És, nagyon aranyosan mutatnak együtt, de tényleg. Eddig, csak a raszta fiúja nem illet hozzá, külsőleg, de Ő is jófej volt. Szóval, tócsnit csináltak. Tudod, mi az a tócsni? Én amikor először meghallottam, nem tudtam mit mondani. Aztán elmondták, hogy olyasmi, mint a lángos. De akkor miért nem hívják lángosnak? Valami különbség csak van közöttük. Mindegy, a lényeg, hogy megcsinálták, és tök finom lett. Aztán Ők, kiültek az udvarra, egy paplannal, én meg bent voltam anyuval. Egyszer kinéztem, és nagyon aranyosak voltak együtt.
 Néha, nagyon irigylem a nővéremet. Tudom, hogy nem helyes, de nem tudom megállni. Szép, okos, érett... olyan amilyen én is szeretnék lenni. Talán ezt nem most írom először, de... egyszerűen ez az igazság. Számomra, a nővérem, az a követendő példa, ami sok embernek van. Nem akarok pont, olyan lenni mint Ő, mert nincs két ugyan olyan ember, de... nagyon olyan lett, ahogy felnőtt, amilyen én szeretnék lenni.

 Vasárnap, reggel leginkább tanultam. Évfolyam vizsgáim lesznek, és már ki is katuk a tételeket, amiket ki kéne dolgozni. Nem mindegyiktől élek... de a matektól, és a töritől nagyon. A matek, az sosem ment, az az én kis fekete lyukam, az életemből, amit csak el akarok felejteni, vagy legalább csak leérettségizni belőle. A töri meg.... hát, az az anyagtól függ. Ha érdekes, könnyen megtanulom, de nagyon sokat tudok vele kínlódni.
 Utána, mentem a fiú serdülő meccsre, ami tök jó volt Nyertek is, meg jól szórakoztam, ja és statisztikát vezettem! Tök jó volt. Ed. segített nekem, amikor Ki. elmendegélt másfele. Nagyon bírom azt a fiút, tiszta jó fej, meg kedves. Nagyon elszórakoztattuk egymást.
 ja, meg felhívtam a fodrászom! És megbeszéltük, hogy csütörtökön megyek hozzá, és festünk, meg vágunk. Alig várom már, de nagyon. Úgyhogy, csütörtökön, egyből ötödik óra után megyek hozzá.
 Délután, mentünk apukámékhoz. Már, egészen kezdem megszokni, ezt a helyzetet. De akkor is, még mindig annyira furcsa, hogy az apukám egy másik nővel él. Új családja van. Új élete. A szüleim, nem a legnyugodtabb helyzetben váltak el. És ez megviselt. Nagyon apás voltam, imádtam apuval lenni. Tényleg, annyira jó apuka volt, még anyukám is elismeri. Nem tudom, miért kellett ez. Annyira rossz volt, az egész. És, igazából talán még mindig az, egy kicsit, mert tudom, hogy többet tényleg nem  leszünk egy nagy, a társadalom által "családnak" nevezett család. Mert nekem "nincs" apukám. Csak mert mással él együtt.
 Ezt tényleg lehet, hogy más emberek másképp fogják fel, de nekem ez csak így ment. Csak így tudtam idővel elfogadni a tényt, hogy már nincs velünk, csak havi egyszer.

 A mai napom... hát az eszméletlen volt. Alapból, ott kezdődött, hogy csak nyolckor, negyed kilenckor kellett kelnem, mert 9.15re mentem ECDL vizsgára. Persze, ebből korábbi kelés lett, mert borzasztó hányinger jött rám hajnalban, és nem bírtam aludni, így felkeltem, és készülődtem. Utána, meg Stand-up comedyt néztem a Comedy Centralon.
 A vizsgahelyre kicsit necces volt az eljutás, mert majdnem elkéstem, de végül beestem pont időre. Ott volt Er. is, és egymás mellé leültünk. Én webkezdőből, Ő meg táblázatkezelésből ment. Tök fura volt, de szerintem egész jól ment. Ahogy végeztünk elindultunk, és a matek végére beértünk a suliba. De nagyon jót beszélgettünk, út közben, meg a buszmegállóba. Elvoltunk az biztos.
 Végül, ugye az utolsó két órán voltam ott teljesen, ami egy tánc, és egy angol volt. Táncon nem nagyon volt semmi, a szokásos röhögő roham, angolt meg végig aludtam, mert a padtársam, Do. nem jött suliba, mert belázasodott. Szóval, unatkozgattam.

 Utolsó óra után, Ki.val, meg zi.val mentünk egy fele. Végül, azt hiszem Ki. tette föl azt a kérdést, hogy, ha megnyernénk az ötös lottót, mi mire költenénk a pénzünket.Zi. azt mondta, venne egy Ferrarit, és eltenne pénzt a jogsira. Ki. már nem is tudom mit mondott, mert nagyon elgondolkodtam a kérdésen. Hogy én mit vennék? Akkor, hirtelen tényleg nem tudtam. Végül belém nyilalt; nem vennék túl sok dolgot. Vennék magamnak, egy régóta áhított Nikon, vagy Canon tükörreflexes gépet, és egy rakat repülőjegyet. London, Párizs, Bristol, New York, Nancy, Sydney, Los Angeles, Tokyo, mindenfele. A szünetben körül utaznám a világot, és végig felvenném az egészet, videó napló formájában. Járnék országról- országra, városról- városra, nyelveket tanulnék, megnéznék mindenféle kultúrát, megérteném más emberek életmódját. Mit meg nem adnék, egy ilyen nyári szünetért. Egyszerűen... awesome lenne. Kár, hogy szinte elérhetetlen.