2013.05.02.

22.34

Kedves Barátom!

 Hűha! El sem hiszed, milyen napjaim voltak, mióta nem írtam. Pedig csak egy nap telt el, oké, talán kettő, de akkor is. Szóval a szerda.

 Szerdán, ugye majális volt. Ezért, volt valamilyen rendezvény, amin az egyesület is részt vett, és kötelező volt a részvétel, csak akkor nem, ha nagyon nem tudsz menni. Engem anyu elrángatott, de... nem bántam meg.

 Szóval, reggel kilenc körül keltem, aztán fürödtem, meg készülődgettem. Fél tizenegyes busszal elindultam, és esküszöm... életemben nem láttam még ennyi embert a 124-es buszon, pedig jó ideje járok már azzal a busszal! Egyszerűen... annyian voltak mint a 173-ason szoktak lenni ami... sok, maradjunk annyiban. De, hál' istennek, alig mentem húsz percet, negyed órát, mert valahol leszálltam, aztán Bo.ék felvettek, és kocsival mentünk tovább. Aztán oda értünk, és akkor még a kadett fiúk játszottak, meg egy palánknál dobóverseny volt. Meg lehetett mindenfele menni, mert volt foci, íjászat, meg mindenféle dolog. Tök érdekes volt. Ki.vel meg Kri.vel azért elvoltunk, mert a focis fiúk... nem voltak rondák. 

 Na, a dobóversenynél kezdődtek a dolgok... miközben feliratkoztam, az egyesület vezetőjének a fiánál, (Oké, ezt rohadt sokáig tart leírni, szóval a nevén fogom hívni, Kris.) Be., odajött, és közölte, hogy írja csak azt, hogy Menta. Szegény Kris. csak nézett, hogy ez most mi. Igen, igen, ez a harmadik nevem, és tegnap, mindenki úgy hívott. Kivéve Kris.fot. Ő Mentosnak. És egész nap úgy is hívott.

 Dobóverseny, meg nagyon vicces volt. Tízet dobhattál és amennyi bemegy, kaphatsz valamit. A számolás az első bement kosár után kezdődött. Nekem  egyszer nagyon sokáig tartott eljutni az elsőig, ezért Ge. odatolt majdnem pont a palánk alá, szóval pont optimális helyre, és közölte, hogy innen hátha bemegy 10/10! A vicc az volt, hogy nem... 11-ből ment be tíz. De, azért kaptam dicséretet, szóval nyugodt szívvel mentem játszani, a serdülő fiúkkal.

 Na igen, háromfős csapatok voltak. Nagyon jó volt, főleg, amikor Lő.cet fogtam. A csapattársaink tökre hajtottak a nyerésért, buzdítottak meg minden, mi meg így... csak mi szarjuk le azt, hogy ki nyer? Kiderült, hogy nem, mert Kri. és Ki. is, szóval, mivel anyu hozott fagyit, ezért mi konkrétan az első három perce fagyiztunk, és hagytuk a többieket játszani. Meg, miközben játszottunk, még pontosan előtte megjelent Pe. is. Fagyit ettem, meg minden, aztán elkezdődött a meccs. Megkértem Pe.t fogja meg egy kicsit... aztán otthagytam. És amikor mi támadtunk mentem hozzá, és kanalaztam. Teljesen élvezte szerintem. Oké, ezt nem gondoltam komolyan. De mindenki nagyon jót röhögött.

 Szóval, a végén negyedikek lettünk (most sem tudom hogyan) de, igazából nagyon nem érdekel. Annyira jól éreztem magam, hogy ez az írásból tuti nem jön le. Annyira vicces volt ez az egész. És hiába írnék le minden másodpercet, az nem lenne ugyanaz. 

 Ezután, nekünk már nem voltak kitalált meccsein, csak szabadjáték, mert a kicsik jöttek. Én, Ed.nal szórakoztam, játszottunk, hogy ki dob be hamarabb egy hárompontost. Hát, nagy nehezen én nyertem, és teljesen megalázva érezte magát. Ezért megbeszéltük, hogy amint végez a röplabdával, egy-egy-ezünk egyet, és megmutatja, hogy mit tud. Egy ideig néztem, ahogy a Ma.val röpiznek aztán meguntam, és elmentem, Má. anyukát boldogítani. Hát én imádom Ha.t! És Ő is engem... szóval nagyon elbeszélgettünk, egy fél órát. Utána, én bementem a pályára dobálgatni, és lám, kijött velem?... eggen, Kris. Szóval, kölcsönösen szekáltuk egymást, Ő a Mentossal, én meg azzal, hogy gagyi, és nem tud zsákolni, mert még nőnie kell hozzá. Oké, így is magasabb nálam egy másfél fejjel- fejjel, de akkor is. Szóval, elvoltunk, de utána elmentem, és megnéztem Ed.t, aki nem sok idő múlva végzett, és elmentünk játszani. Nagyon szívattuk egymást, de egyikünk sem játszott teljes erővel, és jó is volt ez, mert... így olyan jól szórakoztunk. 

 Aztán, Ő leült enni, én meg beálltam egy ilyen tök random meccsbe. Minden korosztályból játszottak, szóval Má.kal beálltunk. Aztán, ki mást is foghattam volna, mint Kris.ot? De tényleg. De annyira elkezdtük piszkálni egymást. Nagyon vicces volt, meg tök jó is, mert Ka.val voltam egy csapatba és imádok vele egy csapatba lenni. Úgyhogy, eszméletlen jó volt. Egészen négyig játszottunk, aztán mindenki elindult haza, Is. bácsiék is pakolni kezdtek. Én is elindultam, ki a busz megállóba. Elképesztően jó nap volt, és még korán sem vége.

 Beszéltem Rizivel, és megdumáltuk, hogy felszáll a buszra amin lát, mivel eljött hozzánk. Persze, pont lekéstem a buszt, így vártunk még negyed órát, de addig felhívtam és életemben először, beszéltem valakivel negyed óráig. Végül csak elértük egymást, és átjött. Ettem, meg minden, aztán... neki láttunk az akvárium pucolásához. Nagyon vicces volt, imádom Rizit. Nagyon hamar elment az idő, és a fél kilences busszal haza ment. Kikísértem a buszmegállóba aztán ott még beszélgettünk egy kicsit, és ömlengtünk Jojen Reedről.

 Lényeg a lényeg, eszméletlen volt a szerdai napom. Annyira... élveztem. Vigyorral a képemen sétáltam haza a buszmegállóból, és annyira jó volt ennek csak a tudata is. Annyira imádom az ilyen napokat.

 Persze, ahogy haza értem meglepődtem, mert így Facebookon, két ismerős jelölés, két üzenet, meg értesítések. Részeg voltam az este? Ez futott át az agyamon. Na, az egyik a Ger. volt a srác akinek segítek angolból, a másik meg Kris. Ezen meglepődtem, mert csak annyit tudott, hogy a harmadik nevem Menta. Aztán bele gondoltam, és lehet, hogy megkérdezte az apját. Ki tudja.
 Ma meg, csak meséltem Do.nak a suliba... teljesen oda volt, hogy van valami pasi ügyem. Csak mert még tegnap este Kris. rám írt. Imádom azt a lányt.