2013. május 25., szombat
Wondering, wondering where is my home
Posted at 2:17:00
0 comments (+)
2013.05.25
10.57
Kedves Barátom!
El sem hiszed, mennyi minden történt velem, pedig csak egy hétre hagytalak magadra. Az egyetlen kínos dolog az egészben, hogy nem hiszem, hogy mindenre emlékszem, de... az érzés megvan, tudod. Az az érzés, amikor tudod, hogy elképesztő életed van, csak nem tudom pontosan, hogy miért. Ez az érzés tényleg felbecsülhetetlen.
Kedden, vizsgáztam. Ismét. Angolból. Ismét. És... ÖTÖST KAPTAM. Viszont alatta... nem tudom, annyira rossznak éreztem. Kiültem a tanári kar elé (Oké, csak két angol szakos tanár volt) és húztam magam elől egy tételt. Tök jó volt, mert harmadik voltam ami jó, mert se nem túl korán, de utolsó sem. Szóval, húztam, és így.... Sport. Sport. Beszéljek.... a sportról. Oké, akkor olyan Kiss Ádám feelinggel csináltam egy bevezető egyperces mosolygást... de nem, tényleg. Semmi sem jutott eszembe.
Végül belekezdtem. Elkezdtem beszélni arról, hogy kosarazom. Hogy hol játszom most, hol játszottam eddig, a koedukált, és szétszedett csapatokról... amikor éreztem, hogy ez még nem lesz elég, elszabadult a pokol a fejemben. Végül, beszéltem a szabályokról is. OLYAN BÜSZKE VOLTAM MAGAMRA, hogy ép kéz láb mondatokat tudtam kreálni a kosárlabda szabályairól. A végén, még kérdeztek arról, hogy hogy állok a többi sporttal. Mondom, hát imádom még a hokit, ami nagyon népszerű a kanadai férfiak körében, de mások is játsszák. Elkezdtem arról is pofázmányolni, hogy milyen a hoki, hol játsszák, mi a lényege. Végül még kérdeztek a vízi sportokról, akkor elmondtam, hogy szeretek úszni, és hogy úsztam is úgy 5 övég, de a kosár miatt abba kellett hagynom.
Na, ezután senkinek sem volt kérdése, így mentünk tovább, és a tanárnő elkezdett azon gondolkozni, hogy vajon mi legyen a következő tételem, mert a kettőből egyet én húztam, egyet pedig Ő határozott meg. Szóval, meg kaptam a Családot. Most biztos arra gondolsz, hogy milyen mázlista vagyok, ilyen könnyű tételt... hát nem volt az! Meghallom.... "talk about your family" ok, köszi, semmi nem jutott eszembe. Végül elkezdtem mesélni, a tesóimról, hogy apu nem velünk lakik, aztán anyuról. Hogy Pá. meg Ma. hol tanul, meg ilyenek. Úgy negyed óra után engedtek el Isten hírével, én meg leomlottam a székemre. Hát nagyon rossznak éreztem, szóval, Dor.val elkezdtünk zenét hallgatni nyugtatás képen.
Órák után, sőt, talán hamarabb, valamelyik szünetben el ballagtunk megkeresni a tanárnőt, és megtudakolni a jegyünket, mert lyukas órája volt, így elbeszélgettek és osztályoztak. Már felkészültem, a hármasra, erre... Ötös. ÖTÖS. Annyira rossznak éreztem, erre még meg is dicsért mind a két tanár, hogy szép volt. Hát, hihetetlenül örültem. Meg persze átlagot számoltam, és ötös leszek. Elvileg.
Szóval, ez történt kedden. Meg persze, kedden borzasztóan éreztem magam, mivel taknyom nyálam egybefolyt, levegőt alig k kaptam, ja meg beszélni is alig tudtam, (ez a szóbelin kínos volt) annyira fájt a torkom. Szóval, suli után, még el kellett battyognom edzésre, amivel csak a volt a bajom, hogy nagyon fáj a bokám. De tényleg, sétálni is csak bicegve tudok, mert nagyon nehezen megy a rálépés. De Ge. észre vette, szóval szólt, ha olyan feladat volt, (mint pl ugrókötelezés) hogy akkor most menjek ki a pálya szélére és inkább erősítsek. Meg meccsek közben is. Ez azért nagyon jól esett.
Szerda reggel, elmentem a dokihoz, és felírattunk allergia gyógyszert is, és kiírt a torkom miatt a hét további részére. Ezért a nem voltam suliban.
Viszont múlt héten, még Rizit boldogítottam. Előtte még reggel apuval találkoztunk, (Oké, egykor) ott voltunk bátyámmal úgy két órát, majd onnan egyből mentem hozzá. Volt ilyen családi bánzáj, és mázlim volt, mert pont akkor értem oda, mikor koccintottunk... hm, de fincsi is volt. Oké, ez nagyon hülyén hangzott, de tényleg nagyon finom volt. Aztán, meg mindenféle volt. Játszottunk Li.vel, az unoka tesójával, tollasoztunk, meg beültünk Ák.hoz ahol jó hangosan hallgattunk zenét. Nagyon jó volt. És ott is aludtam nála.
Reggel, tíz körül keltünk, és a 12 órás busszal haza is mentem.
Otthon pedig csak tanultam. És ennyi, amire emlékszem. Talán majd legközelebb többet írok.
Sid
