Kedves Barátom!

 El sem hiszem, mennyi ideje nem írtam neked! Oké, ez hihetetlenül közhelyesnek tűnik, de tényleg! Több, mint egy hete nem írtam és őszintén?.... talán, csak kicsit hiányzott. Nem azért, imádok neked írni- így mindenre visszaemlékszem, ami hihetetlenül jó érzés, és, ha elolvasod leveleimet, minden egyes levéllel többet tudsz meg rólam.
 A körübelül egy hét ami eltelt, egyszerűen elképesztő volt, kivéve pár dolgot. Semmi rossz nem történt, csak.... egyszerűen, sokat kell tanulnom. Most, így év vége felé, vizsgáim vannak, a múlt hetem, egyszerűen ilyen szempontból borzasztó volt. Hétfőn, fizika témazárót írtam, (ami hihetetlen, de hármas lett!) kedden csak féltem, hogy felelni fogunk töriből, de végül mégsem, szerdán kompetenciát írtunk, na az is egy vicces sztori, csütörtökön matekból vizsgáztam, pénteken pedig kémiából írtam. Szóval igen. Volt egy hetem, nekem is.
 A kompetencia igazából csak azért volt vicces, mert a tanárunk már előtte megmondta, hogy a matekkal általában nem szoktak tudni végezni a tanulók. Én írtam, írtam, írtam, és egyszer csak: Állj meg. Ránéztem az órára; dafaq, még van negyed órám. Úgyhogy, már akkor tudtam, hogy valamit tutira elrontottam. Ettől függetlenül, a magyar még viccesebb volt, amit húsz perc alatt megoldottam aztán még 25 percig játszottam a tollammal amíg a többiek írták.

 Csütörtökön, pedig lejátszottuk az utolsó előtti meccsünket, a szezonban. Tök jó volt, mert megnyertük, bár nekem, nem ment a legjobban, mert igazából mindenki tudta, hogy nyerni fogunk, én is, így nem nagyon erőltettem meg magam, hanem inkább fönn voltam, és igazából ennyi. Oké, azért nem is értem túl sokszor labdához.
 Akkor is, utánunk jöttek a kadett korosztályú fiúk, akiknél lenn maradtam, és írtam statisztikát. Imádom nézni a kadett meccseket. És nem, nem csak azért mert hát 97/98-as születésű fiúkák játszogatnak ott előttem. És nem, nem csak R. Á. miatt. Oké, nagy százalékban miatta, de másért is. Nem is tudom miért, igazából. Olyan jó hangulata van egy meccsnek.
 Talán ez fog nagyon hiányzni a szünetben.
 Viszont ez tényleg. Lemenni, ha kell egész nap lenn lenni, és segíteni. Időkérésekkor a bírókkal szórakozni, vagy dobálni. A szülőkkel beszélgetni. A fiúkkal hülyéskedni. Á.ot lesben megbámulni. Ha esetleg ott van. Ezek nagyon fognak hiányozni, az alatt a tíz hét alatt.
 Vasárnap megint volt meccsünk. Megint nyertünk. Tök jó volt. Utánunk jöttek a kadett fiúk. Ismét. Elképesztő volt. Utánuk a serdülők. Ők is kikészítették Ba.t. :) Utána, mentem haza Lő.cel. Imádok vele buszozni. Teljesen szét szekíroztuk egymást. e, azért megkérdezte, hogy ha jövőre nem lesz kadett lány csapat akkor elmegyek-e. Mivel én jövőre már nem játszhatok serdülőbe, mert túl öreg vagyok hozzá. Idén ic csak azért játszhattam, mert kitolták a lányoknál a korosztályokat. Szóval elkezdtem piszkálni, hogy hiányoznék-e neki. Először letagadta. Aztán oda vetette, hogy oké, talán kicsit. Imádom Lő.et. Éh elképesztő, hogy ahhoz képest, hogy van köztünk majdnem három év, úgy másfél(!) fejjel magasabb nálam. Sokszor ezzel szekál.

 Ez a hét, pedig csak repült. Az edzéseink már egyáltalán nem kemények, a suli is egyre lazább. Volt egy töri vizsgám, amit gyűlölök. Az egész történelem tantárgyat gyűlölöm, de túl éltem.
 Amúgy, szerintem egész jól zárom a tanévet. Tényleg. Kicsit azért rontottam, de azt betudom annak, hogy azért kicsit zűrös évem volt, és még mindig nem annyira sikerült elfogadnom anyuék válását. Oké, két éve volt már. De akkor is. Mindig is hihetetlenül apás voltam. Nekem ez nehéz. Mindig is azok voltak az ilyen helyzetek. Biztos azért kapom ezt, mert tök nem tudok empátiák érezni, így inkább én érezzem. Oké, ez most hülyén hangozhat, de tényleg.
 Viszont, az irodalom vizsgám tök jól sikerült! Oké, a fogalmas cuccos, asszem' kettes lett, mert nem volt kedvem magolgatni. Viszont kellett egy esszét írni arról, hogy miért a kedvenc könyvem a kedvenc könyvem. Tökre örültem neki, és úgy döntöttem, hogy az Egy különc srác feljegyzéseiről fogok írni. Írtam is, és ötös lett. Még a helyesírás is. Nekem, akinek kettes volt a legjobb jegye helyesírásból. Egyszerűen borzasztó helyesírásom van. A szabályokat tudom... csak alkalmazni nem.
 Holnap, meg hétvégén alig leszek otthon. Pénteken az egyesületet segítem, időt mérek az U12-es bajnokságon. Szombat reggel, Ba.ra fogok vigyázni, aztán megint megyek el, segíteni, ugyan oda. Utána, meg megyek az osztállyal el, egy ilyen beülős helyre. Úgy döntöttünk, kicsit kipihenjük ezt az év végi hajrát.  Vasárnap is, csak akkor ilyen kora délután, és olyan három fele még beugrom Rizihez is. Egy mert, imádom, és tök rég láttam, kettő, mert kölcsön szeretnék kérni tőle egy cipőt, és már leboltoltuk, hogy bemegyek érte. Mivel nincs egy normális ünnepi cipőm, és múltkor vele vettünk egyet, azt mondta, hogy ha elkérem, és megmondom mikor, meg ilyenek akkor szívesen kölcsön adja, szóval elkértem, mert szerdán színházba megyek, pénteken meg La. ballagására. Bár az még attól függ, hogy mikor lesz neki. Ha délelőtt nem tudok menni. Lézer harcozni megyünk az osztállyal.

 Amúgy, úgy tűnik egész jó nyaram lesz. Meg úgy a szünet eleje. Júni 15-én ugye La. ballagására megyek. 22-én pedig Vic ballagására, ha minden jól megy akkor már 21-én leutazom hozzá, mert 22-e reggel faszomnak sincs kedve felkelni, és be volánozni hatvan kilómétert. Oké, ha nem jön össze az alvósdi, megteszem, mert el akarok menni, de ha egyszer van jobb lehetőség....
  Júli 22-29-ig képzőművészeti táborban leszek, Bernecebarátin. Valamikor elvileg Riziékkel megyünk a Balaton felé. Megyek a csapattal is Zamárdiba. Meg úgy akarok egy csomó emberrel találkozni. Lehet megyek Att.val, meg a Ga. ikrekkel nyári munka néven tapsolni, az ilyen valóságshow-kba. Szóval, szerintem jól fogom magam érezni.
 Meg úgy egyébként is. A tavalyi nyári szünetem elképesztő volt. Idén is olyat szeretnék. Vagy jobbat.

 Szóval, most itt tartok. Próbáltam összefüggően írni neked, sajnálom, ha esetleg nehéz kibogarászni a dolgokat. Mindenesetre, nagyon remélem, hogy jól telik az év végéd, és minden tantárgyból elérted azt az év végi jegyet, amit akartál ha nekem nem is sikerült mindegyiknél.