Kedves Barátom!

 Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
 Szerintem kijelenthetem, hogy ez volt eddigi életem legjobb születésnapja.

 Habár, hatodika reggelén én még bőven dolgoztam, egyszerűen egész nap a Sziget zsongása alatt volt. Még akkor is, mikor a volt szomszédunk, aki most Németo.ban él, látogatóba jött be hozzám. Oké, nem, Kr. annyira szeretem, hogy mindenféléről beszéltünk. Nagyon szeretek beszélgetni vele, mert tudunk úgy beszélgetni, hogy úgy kezel, mint ahogyan gondolkodom; a koromnál kicsit idősebbnek. Szóval, olyan egy óráig vele beszélgettem, miközben vigyáztam B.ra. Kévéztunk egyet, és csacsogtunk. Remek volt.
 Ettől függetlenül alig tudtam kivárni a negyed hármat, hogy végre elindulhassak az Árpád hídhoz, ahol A.val, N.vel, és Zs.kal találkoztam. Végül, persze tényleg eljött az idő, én átadtam B.t, M.nak, és elindulhattam. Hihetetlenül izgatott voltam, de eltévednem nem sikerült; annyira azért nem vette el az agyam, aminek azért örülök, mert nem szeretek eltévedni. Mindig olyan rossz érzés kerít olyankor magába, ami elképesztően szokott frusztrálni.
 Három óra körülre értem oda, szépen, lassan, nem elsietve, mert imádok lassan sétálgatni, a fülemben dübörgő zene ritmusára. A. éppen hogy utánam két perccel érkezett, utána Zs., majd N.. Azzal a villamossal, amivel N. jött, tovább is mentünk, majd hévvel el a Hajógyári szigetre. Út közben beszélgettünk, meg ilyenek.
 Aztán, megérkeztünk. Bementünk, megkaptunk a karszalagjainkat, és egy kiskönyvet. A Szigetnek egyszerűen varázslatos hangulata volt. Mivel a 0. napnak már a neve is az volt, hogy Quimby Csodaországban, nagyon ragaszkodtak ahhoz a díszlethez, ami volt; mindenhol színes, Csodaországba illő díszlet. indiánfejek, kartonból, de csak egy szín árnyalataiban. Délutánra előkerült a Fehér, és a Vörös királynő, akik többfajta játékba vezették a látogatókat. Megannyi fesztiválozó, boldog arc, akik gondjaikat arrébb lökve élvezték a meleg nyári napot. Ahogy sétáltunk végig, el a Duna felé, rengeted boldog fazon öntözött minket vízzel, a már kiürült söröspohara, vagy elhozott vízipisztolya segítségével. Mi pedig csak röhögtünk, mert nem tudtunk mást tenni. Én pedig csak sétáltam az engem elvarázsoló fesztivál hangulatában.
 Elmentünk a Dunáig, ahol volt egy Sziget Beachnek hívott hely. Végül, mi hamarabb lementünk, de nem bántuk meg, mert nagyon volt a hely. Mivel, nekem és N.nek nem volt fürdőruhánk, mi levettük a pólóinkat, és sortban, meg melltartóban beleromboltunk a vízbe. A hőmérséklet, ami ott, és akkor volt, nagyon kellemesen hűvös volt. Már nagyon melegünk volt, így jól esett, a kis hűvös víz. Nem mentünk be nagyon, csak épp, hogy addig, hogy a derekunkig érjen a víz. Konkrétan bele ültünk a vízbe, és beszélgettünk. Ott, vagy egy óráig csak áztunk, mielőtt kijöttünk; mivel nővérem még dolgozott, és megbeszéltük, hogy még találkozunk vele. Szóval, kikászálódtunk a kellemes vízből, és elindultunk. A.kicsit fényképezgetett, miközben kiindultunk. A bejárat után egy kicsivel, volt egy nagy Sziget felirat. Szerinte, műanyagból csinálták, de elképesztően jól nézett ki. Szóval, mielőtt kikerültünk, még gyorsan csináltunk pár képet azzal a felirattal.

 Végül, persze tényleg kijutottunk, és találkoztunk P.val. Velük elmentünk a Auchanba. Ott meg kicsit felidegesítették P.márt, mert nem lehetett bevinni táskát, és alig volt csomagmegőrző. Szóval, végül Zs. és N. bement, majd mi is. P. vett ilyen Boldog Szülinapos hajráfot, amit végül mindig hordott velem valakit.
 Mellette igazából azért is mentek be, hogy piét vegyenek; vettek 3 doboz sört, két üveg Vodkát, három liter Sprite-ot, és egy liter narancsos Cappyt. Egy zacskó csipszet, és pár pogácsát. Ahogy fizettek kimentünk, és ott volt egy ilyen füves hely, oda leültünk. Az egyik doboz sört A. vette nekem, mint ajándék, mondván, hogy itt az ideje, hogy megkóstoljam az alkoholos italokat. Rövid, kijelentette, hogy szeretné, hogy igyak. oké, igazából nem volt nagy dolog, mert sört tényleg ittam már, (oké, mást is, de hullarészeg még nem voltam) sőt, kifejezetten szeretem az ízét. Amíg ettünk, ittunk, beszélgettük, bekeverték a Vodka narancsot, és Sprite-os Vodkát. Én bevallom, (és szerintem nem szégyen) eddig ezek közül még egyiket sem ittam. Más alkoholos italt kóstoltam már, de ilyet még nem, viszont hihetetlenül ízlett.
 Mikor a csipsz elfogyott, elindultunk vissza, mert akkor már a koncert is egyre közeledett. Felültünk a hévre, tovább beszélgettünk, és ittunk. Mivel nem lehetett bevinni, elég gyorsan ittuk. Ami egyszerre volt jó is, meg rossz; jó volt, mert tényleg nagyon ízlett, viszont, így már dülöngéltem kicsit, mikor a sora beálltunk.  Viszont, már a bejutás is nagyon vicces volt, mert a hajráfomnak köszönhetően, mielőtt bementünk volna, vagy négy ember köszöntött fel; és ebből kettőt, biztos, hogy külföldi volt. De büszkén jelentem ki;  megtehettem volna, hogy, mint a legtöbb korombeli, seggrészegre iszom magam, de nem tettem. nem, mert erre az estére emlékezni akartam. Minden egyes részletére. Tudtam, hogy annyit igyak, amennyit lehet; amennyi csak az alap hangulatot adja meg.
 Mikor beértünk, már mindannyiunknak kellett mosdóba mennie, így gyorsan elmentünk oda is. Utána beköszöntünk P. egyik ismerőséhez, aki ott dolgozott. Végül pedig, eljutottunk a koncertre, amiről igaz, kér számot lekéstünk, de mivel összesen 25-öt játszottak, annyira nem bántam. Egymás kezét fogva indultunk egyre beljebb a tömegben miközben hallgattuk az Ajjajjaj c. dalt, míg valahol közé tájékon, a színpad kicsit bal oldalán megálltunk, ahonnan mindig láttam Kiss Tibi alakját.

 Ahogy ott álltam abban a hatalmas tömegben, bevallom hiába voltam enyhén illuminált állapotban, tisztán emlékszem, ahogy legördült egy- két könnycsepp a folytonosan vigyorgó arcomon, a boldogságtól. Több embernek is vannak olyan bandák, és énekesek, akik megváltoztatták az életüket. Én ezt nem mondhatom el. Nekem a Quimby sosem változtatta meg az életem- ahogyan még egy együttes se. Nem tett semmi olyat, amitől más lett volna a gondolatom a világról. Vannak számaik, amik elgondolkodtatnak. Kiss Tibor hangjától amint, meghallom, libabőrős leszek. Még ha nem is fordították fel a zenéjükkel a világomat, akkor is, ők azok, akiknek a számait már úgy hat éves korom óta (ha nem hamarabb) hallgatom. Rengeteg emlék köt a zenéjükhöz, a dallamaikhoz, a szövegeikhez, hozzájuk. Ha meghallom az egyik számukat, legyen az hihetetlenül régi, vagy a legújabb albumról egy, én gondolkozás nélkül el tudom énekelni. Ez lesz az egyik legjobb emlékem a nővéremmel; amikor vigyorogva csak annyit mondott, hogy "Ne sírj, mert elkened a sminked!". Ez egy idegennek, elég sekélyesen hangozhat, de nekem, nekem csak azt idézte föl, milyen is a kapcsolatom a nővéremmel. Mikor meghallottam az Autó egy szerpentinent, egyből beugrottak a a szombat esték, mikor Catant játszva, ezt hallgattuk. Minden gondomat elfeledve táncoltam, amennyire csak a tömegben tudtam.
 Persze ezt az érzést hamar elvette a következő szám, ami az Otthontalanság otthona volt, aminél hiába voltam több száz emberrel körülvéve, mégis, előjött egy kicsit a magányosság érzése. De nem törődtem vele, mert nem érdekelt. Nem érdekelt semmi sem, ami otthon van, ami azon a világon kívül. Nem érdekelt a szüleim viszonya, a bizonyítványom, a jövő. Semmi sem, ami elvehette a kedvemet. Halvány mosollyal az arcomon dülöngéltem N.vel össze, és vissza.
 Meg mondom őszintén, egyáltalán nem emlékszem tovább a számok sorrendjére. Viszont, így két nap után, szépen minden eszembe jutott; az összes szám amit eljátszottak, az összes érzés, ami a dallamok alatt átjárta a testem. A pillanat, amikor a Legyen vörös alatt N.vel egymás kezét fogva üvöltöztük egymásnak a szöveget. Amikor a Magam adom alatt mindenki egyszerre ugrált. Amikor a Libidót P.val együtt énekeltük. Az a kis melankólia, ami mindenkiben feltámadt, mikor az együttes rázendített az Unomra. Az éneklés a tömegből, ami szinte elnyomta Tibi hangját, mikor a Sehol sem talállak ment. És még volt annyi dal, amit előadtak, (Hallelujah, Álmatlan dal, Viharon túl szélcsendre innen, Turning to the blue...) amiket sosem fogok elfelejteni. És a vége, mikor a Bordély Boogieval lezárták a koncertet, és a pillangó, meg csillag alakú konfettik csak úgy szálltak a levegőben.
 Habár, másnap reggel irgalmatlan fejfájással ébredtem, és kicsit rosszul, semmire sem cserélném el ezt az éjszakát. A hangulat, a dülöngélés, a zene, a társaság, a hazajutás. Minden elképesztő volt.

 Egy csodálatos élmény.