Kedves Barátom!

 El sem hiszem, hogy már is eltelt két hét a szeptemberből. Hihetetlen, milyen gyorsan tud telni az idő, nem? Igen, ez tényleg egy hatalmas klisé, de, ha belegondolok, van benne valamit.
 Igazából nem is tudom, hogyan is írhatnám le, ezt a két hetet. Megszokott? Talán. De mindenképpen jó volt. Az órarendemmel ki vagyok békülve, egészen tetszik, csak, hát minden nap baromi sok órám van, és mindig negyed négyre érek haza. Akkor ebédelek, utána meg egyből csinálom az írásbeli dolgaimat, és, ha még van időm és hangulatom, akkor tanulni is elkezdek. Amennyiben ez nem jön össze, mindig edzés után tanulok. Már most tudom, hogy idén elég kevés időm lesz. Még van egy ECDL vizsgám hátra, utána pedig készülök az előrehozott infó érettségire. Nagyon fel  kéne húznom magam töriből, mert tudom, hogy utálom, de sajnos fontos. Aztán, első angol órán, a tanárnő kijelentette, (elég nyomatékosan) hogy nagyon szeretné, ha év végén elmennék egy középfokú nyelvvizsgára. Szóval, nem véletlenül írok neked csak most, mert egyszerűen itt a szeptember, és még nagyon el vagyok havazva. Próbálkozom az órarendem bemagolásával, franciára tanulok állandóan, verselemzéseket írok az irodalom tanárnőmnek, ami viszont nagyon pozitív, hogy eddig királyul meg vagyok matekból, és idén bejött a média(!) órám. Nagyon meglepődtem, mert média csak 11.-12.-ben szokott lenni a Dózsában. De most előrehozták aminek nagyon örülök, mert nagyon jól kijövök a tanár úrral. Rengeteget beszélgetünk órák után is filmekről, meg sorozatokról. Na, meg persze ott van az, hogy tanította a bátyámat... mikor órán felszólított csak annyit mondott "Kis- Mogyorósi". Szóval tényleg nagyon jó fej tanár, és alig várom, hogy majd filozófiát is tanítson nekem.

 Ami még hihetetlenül jó, hogy három volt osztálytársam is ide jelentkezett, és most évfolyam társak vagyunk. Örülök, mert pont az a három, akit még kedveltem is abból a suliból, úgyhogy nagyon sokat beszélgetünk szünetekben, és Má.kal még együtt is buszozunk, mert egy fele lakunk.
 Úgyhogy, a suliban igazából egész jól megvagyok, eddig csak ötöseim vannak, ami bár tudom, hogy nem fog sokáig tartani, azért király. Ezt az évet tényleg nagyon szeretném jóra csinálni. És a következőt. El akarok menni arra a szakra ami engem érdekel, és ahhoz egy jó érettségi kell. Szóval most nagyban elhatároztam magam, de fogalmam sincs mi lesz ebből. Eddig tényleg remekül betartom, és nagyon remélem, hogy nem fogok elfáradni.

 Persze, azért sulin kívül is megvagyok. Rengeteg könyvet olvasok szabadidőmben, minden hétvégén nézünk M.nal valami filmet. Legutoljára a Now you See me c. filmet néztük, és... hú, valami elképesztő volt. Tudtam, hogy király lesz, (amilyen színészeket választottak; Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Mark Ruffalo...) de, hogy ennyire... nekem nagyon tetszett, és nagyon ajánlom neked. Elképesztő varázslatos hangulata van z egész filmnek, és nagyon átadja azt a bűvész feelinget.
 Edzéseken egészen megvagyok. Egyre többen vagyunk, jött egy lány a sulimból, és hát... ha mi ketten együtt vagyunk, abból hatalmas nagy röhögés lesz. Meg persze ott van G. is, aki csak fokozza az egészet.
 Nagyon sokat vagyok a barátaimmal, kezdek a második nyelvnek köszönhetően az évfolyam társaimmal ismerkedni, úgyhogy remekül vagyok.

 Tényleg sajnálom, hogy csak ennyit írok, de nem megy több. Annyi minden történik az iskolában, amik semmi extra dolgok, de mégis, olyan jól érzem magam. A sok hülyülés, ismét egy szokott társaságban lenni nap, mint nap. Ismét minden órára tanulni, és elhülyéskedni az órákat. Nem tudok többet írni, mert az elmúlt két hétre én nem emlékszem tisztán- csak azt tudom, hogy nagyon jó volt.