Kedves Barátom!

 Milyen vicces, hogy pontosan egy hét után írok neked! Oké, igazából egyáltalán nem vicces, de azért különös. Néha tényleg elgondolkozom rajta, hogy miért is írok neked szinte mindig hajnalban. Ha nem hajnalban este.
 Tudod, valahogy sokkal könnyebb éjszaka írni. Akármi legyen az; kezdődő regény, vagy csak egy levél neked. Mindig is sokkal jobban vonzódtam az éjszakákhoz. Mind olyan kiszámíthatatlanok, félelmetesek, de valahol mégis, megnyugtatóak. El sem tudod képzelni, milyen jó csak feküdni a sötétben, zenét hallgatni, és hagyni, hogy elkapjon az a jól ismert melankolikus hangult. Vagy, ha nem is, ami egyáltalán nem baj, akkor is, nagyon jó érzés feküdni, és végig gondolni a napomat. Hogy mit rontottam el, mi volt remek, és a többi. Én általában boldog vagyok, ha el jön az éj. Akkor szépen elvonulok a szobámba, és néha csak bambulok. Amikor van időm, próbálom.

 Én úgy érzem, hogy azért ez a hetem is csúcs volt. A suliban igazából semmi extra nem történt, a szokásos dolgok. Próbálom magam nagyon oda tenni, de tudod, nehéz. Nehéz egész álló nap hét, és nyolc órákon keresztül (ja, és az óraszámom mindig csak növekedni fog, mostantól...) figyelni, okosnak lenni, értelmesnek lenni, és megérteni a dolgokat. A heti öt tesi a heti négy edzés+ meccsek mellett nagyon fárasztó, kibírható, de fárasztó. A matekot még mindig nagyon nem szeretem, mert olyan dolgokat veszünk, amihez nagyon nem értek. Irodalomból állandóan írom a verselemzéseket, (Életem első verselemzése azért ötös lett, nagyon büszke is voltam magamra) a történelemmel meg csak küszködök, mert nagyon nem érdekel. Pozitívum, hogy imádom a jelenlegi témát fizikán, és oda vagyok a média tanáromért. Zs.ral rengeteget találkozom szünetekben, nagyon sokat beszélgetünk. És persze M.kal is. Az osztálytársaimmal is még mindig kijövök. Nagyon örülök, hogy ilyen jó osztályt kaptam. Néha elküldeném őket, amikor rossz kedvem van, de tuti megbánnám. És ennek örülök.
 Edzéseken remekül elvagyok.Habár, gyűlölöm, hogy újra elkezdünk nyolc perceket futni, azért megvagyok. Ezen a héten két edző meccsünk is volt (amiből egyen nem játszottam mert túl idős vagyok) amik jók voltak. A fiúkkal játszottunk pénteken, és nagyon élveztem. Habár, kezdem egyre jobban rühellni az edzőmet, kárpótolt, hogy láttam L.et. Nagyon szeretem azt a fiút, viszont nagyon megilletődtem, mikor ugye egymást fogtuk, és rá kellett jönnöm, hogy magasabb nálam kicsit több, mint egy fejjel... ami akkor nem is lenne rossz, ha idősebb lenne nálam, de L. két évvel fiatalabb. Ami kicsit frusztrált. De nagyon aranyos volt, mert nagyon sokat estem (híven önmagamhoz) Ő meg állandóan segített föl, hogy "Jaj, F. jól vagy?" de egy idő után megunta és állandóan csak az ment, hogy "Na, már megint, eltörted valamid?". Úgyhogy, igazából akármennyire is elgem van az edzőmből, biztos vagyok benne, hogy nem fogok egyesületet váltani. Túlságosan megszerettem a fiú csapatot, a lány csapatot, na meg G. természetesen, a segédedzőt, akivel állandóan hülyéskedünk, csak, mint csütörtökön, mikor én nem játszottam.
 Igaz, rengeteget rohanok, és tanulok, próbálom nem elhanyagolni a barátaim, ha már vannak. Rizivel mentünk együtt megint cirkuszba ami isteni volt. L.nél is voltam. Rengeteget beszélgetek azzal akivel csak tudok, de -ahogy már annyiszor leírtam- nehéz. Így iskola időben nagyon kevés időm van, és nagyon sok dolgot kell tennem. Viszont, ez minden egyes hétvégén kifizetődik.

 És persze ott vannak azok a csodálatos napok, amikor a Bátyámmal lehetek. Mostanság tényleg, hihetetlenül sokat beszélünk aminek nagyon örülök, és azért, szerintem Ő is. Nagyon jól megértjük egymást, és egyfolytában tudunk miről beszélni. Rengeteget nézünk filmeket, pipázunk, meg minden. Utoljára tegnap néztük együtt az x-faktort, vele, és a barátnőjével, akit szintén imádok. Nagyon jól elszórakoztunk, és még utána is.

 Szóval, igen, megvagyok. Sokat veszekszem édesanyámmal, de ezen sajnos nem tudok változtatni. Én tényleg nagyon igyekszem, de néha elég megszólalnia és valamivel felhúz. Én nagyon próbálok nem szemtelen lenni, de néha tényleg kiprovokálja. Tudom, hogy szeret- én is őt. De nagyon különbözünk. ÉS ez nagyon sokat számít.
 Remélem, neked is ilyen jól telnek a napjaid, és azért néha gondolsz rám. Sajnálom, hogy ilyen ritkán írok neked, és ha írok is, akkor se sokat. Én próbálkozom, és sajnálom, de nem érdekel, ha nem próbálkozom eléggé. Gyerek vagyok, aki hibázhat. Majd talán, ha megnövök, kevesebbet fogok hibázni. Remélem megérted.