Kedves Barátom!

 Vissza sem tudok emlékezni, mikor írtam neked, valami normális, értékelhető levelet. Sajnos, itt az ősz, az iskola, az edzések, és már meccseim is vannak, így sokkal kevesebb időm, és legtöbbször inkább energiám van, hogy más, nem kötelező dolgokat csináljak. Néha már csak tényleg arra vágyom egész héten, hogy eljöjjön a péntek este, és had pihenjek.

 Szóval rengeteg dolog történt. Ismét voltak diákolimpia meccsek, amiken jegyzőkönyvet vezettem. Streetball ahol pedig a játékvezető ismerőseimmel, és a fiúkkal múlattam az időt. Rengeteget nevetek a suliban, a tanulmányi eredményeimmel meg vagyok elégedve, és a meccsek... hát a meccsek meg vannak, az edzések meg jók. Voltam Operában Rizivel, ami elképesztően jó volt, találkoztam volt osztálytársammal is. Szóval, igazából tényleg nagyon sok dolog történt, és ez még csak a fele annak, ami történt. Sajnos a memóriám nem olyan jó, de tudom, hogy nagyon jól érzem magam.
 Mivel a legközelebbi dolog amiről tudok neked írni, az az elmúlt egy- másfél hét így erről fogok mesélni. Kezdve az Operával. Igazából nem is az Operában voltam, hanem az Erkel színházban. Rizi elvitt magával mert szerzett tök ingyen két jegyet két darabra. A legjobb igazából az utazás volt, mert kicsit késésben voltunk, szóval nagy kapkodás volt minden. Viszont, olyan régen jártam már este a belvárosban, hogy még az is élveztem. Igazából, én mindig is szerettem a belvárost. Lenyűgöztek a házak, a forgalom, a sok ember. Forog az élet, és meg sem áll, míg te ott vagy. Szeretek lemenni az aluljáróba, ahol mindig van valami zenész, szeretek mászkálni a sok ismeretlen ember mellett, és azon tanakodni, ők vajon most hová mennek.
 A két darab pedig nagyon érdekes volt. Egy dolog volt rossz, hogy ugye opera. Szóval nagyon sokszor néztem az angol szöveget amit kivetítettek, mert néha azt jobban értettem, mint amiket énekeltek, mert nagyon nem vagyok hozzá szokva az operához. Viszont tényleg nagyon jó volt, mert már vagy egy hete nem láttam Rizit, szóval nagyon jól elbeszélgettünk a szünetben, meg ahogyan utaztunk.

 Még amiről nagyon akarok mesélni, az az, hogy egyik edzés után átmentünk L.hez. Nagyon ó volt, mert L.nek aznap volt a szülinapja, szóval átmentünk, és nagyon jól elszórakoztunk. Az edzések pedig elképesztően jók voltak a szünetben. Egy csomót dobtunk büntetőt, amit nagyon szeretek. Bár, csütörtökön igen mérges lettem G.re, így egészen máig flegmáztam vele. Nálam ez a szokás; ha valakire mérges vagyok flegmázok vele. Nem tudom, ez ilyen beidegződés, nem tudom hogy alakult ki, de ez van.
 Igazából, tényleg, csak egyetlen egy probléma van az életemben; ájulások. Mostanában nagyon fáradékony vagyok, és többször is elájultam; föci óra után, edzés közben... jelenleg is orvosok vitatják az esetem. A háziorvos elküldött kardiológiára, és neurológiára és... igazán szeretném azt mondani, hogy nincs semmi gondom de van. Mert igenis félek. Nem normális, hogy az ember ilyen. Nem, nem vagyok hipochonder- csak szimplán tudom, hogy lehet, hogy baj van. Nem biztos, de megtörténhet. Neurológia. Akkor most a fejemben van a gond? Szerintem normális, hogy félek. Szóval, igazából ez van. Még nem tudok semmit. De próbálok pozitív lenni. Minden téren.

 Képzeld, a szünetben újabb dolgot értem el amire büszke vagyok! Úgy négy nap alatt néztem végig 49 háromnegyed órás Once Upon a time részt, és ezzel végig néztem az akkori összes kijött részt. Egyszerűen eszméletlenül jó sorozat, de komolyan. És főleg most, mivel [lehetséges spoiler] mostmár Sohaországban vannak ami egyszerűen aaaaaaah. Imádom Neverland-et, Peter Pan pedig a kedvenc mesekarakterem már mióta. Elképesztően imádom, hogy meg tudták csinálni azt, hogy gonosz legyen. Gonosz. És annyyira jó színészt választottak hozzá, hogy az valami elképesztő. [spoiler off] És Jennifer Morrison még mindig elképesztő. Imádom ezt a nőt.
 Szóval igen, eléggé jó életem van, szerintem. Sokat veszekszem anyukámmal, de megvagyok. Megvagyunk. És most sajnálom, hogy megint ilyen hirtelen abba hagyom az írást, de mindjárt elalszom.
 Remélem te is boldog vagy.