2013. december 31., kedd
I wanna scream till the words dry out Posted at 3:48:00 0 comments (+)

2013.12.31.
12.11

Kedves Barátom!

 Igen, én még élek.
 Igen, még mindig írok neked.
 Sajnálom, hogy ennyi ideig halasztgattam a levelemet. Rengetegszer gondoltam rá, hogy írok, és többször le is ültem, hogy akkor most írni fogok. De végül sosem jött össze. Nem azért mert nem volt mit írnom, mert Ó Istenem, volt bizony. Nem tudom, végül miért nem tettem. Elvette más a figyelmem? Talán. De igazából már mindegy is, nem? Nem tudom, mennyire hiányoltál az életedből, mennyire unatkoztál szüntelen leveleim nélkül. De, tudod, nekem jól esik azt hinni, hogy hiányoztam.
 Minden esetre, remélem, hogy jól telt ez a több, mint egy hónapod. Én szerintem elmondhatom, hogy igen. A novembert döcögősen végig vittem, de szinte semmire sem emlékszem. Talán, mert a szokásosat játszottam el; iskolába mentem, ott egész nap zenét hallgattam, és olvastam, néha-néha beszéltem emberekkel, akiket kedvelek majd haza jöttem. Tanultam, tanultam, tanultam, bár magam sem tudom miért, így is úgy is rosszak lesznek a jegyeim. Miért hiszi a legtöbb ember, hogy, ha valaki jól tanul az értelmes, és, hogy, ha valaki rosszul, az hülye? Ez annyira hülyeség. Én sosem szeretem elmondani a jegyeimet. (Pedig nem tanulok olyan rosszul- csak vannak tantárgyak amikkel küzdök, de vannak, amik tanulás nélkül mennek.) Nem szeretem, jegyek alapján megítélni az embereket. Annyira etikátlan.
 Miután a novembert végig szenvedtem, -az egyetlen jó dolog benne az el nem múló meccsek voltak, amikre imádok kijárni, és ott lenni, segíteni, egy csapat tagja lenni- decemberben szinte már semmire sem figyeltem. Bár minden tanár kitalálta, hogy Ő dolgozatot akar íratni, így az utolsó héten, annyira nem érdekelt. Tanultam, de már nem érdekelt, milyen jegyet kapok. Annyira elfáradtam, érted? Állandóan csak az elvárások. Mindenfelől. Egy ideig megy, hogy nem figyelek rájuk, de egy idő után már kicsit nehéz, amikor semmire sincs időm, mert annyi mindent kell csinálnom. Ne értsd félre, szeretem, ha van dolgom- de csak, ha olyan amit szeretek. Nem bánom, ha egész nap a Bogáncsban kell lennem, mert szeretek ott lenni, és fontos lenni. De máshogy nehéz. Sajnálom, hogy ennyit panaszkodom.
 Az osztálykarácsonyom viszont elképesztően jó volt. A padtársam húzott, és kaptam tőle egy bögrét. Igen, ez most sablon ajándéknak tűnik, de nem volt az, mert a bögrén volt egy meme, ami bemutat, és a következő felirat; "Egy nap csak egy emberhez tudok kedves lenni. És ez nem a te napod". Ez az egy mondat, nagyon leírja a Nó.val való kapcsolatunkat. Imádok mellette ülni, mert mindig minden órát végig röhögünk. Az ajándékozás után, pedig ettünk, ittunk, játszottunk. Egyik fiú hozott Bang! nevű játékot azzal játszottunk sokáig, és az osztály nevében elkoboztuk a Média órán használatos tv-t. Amin játszottunk.
 Szóval... igen. Furcsa volt úgy kilépni az iskolából, hogy tudom, idén már nem fogok menni. Idén, valószínűleg nem fogok már találkozni az osztálytársaimmal, tanáraimmal. De azért megnyugtató volt.

 Remélem, jól telt a Karácsonyod, és mindent megkaptál amit szerettél volna. Én úgy gondolom, azért az enyém jó volt. Nővérem reggel még dolgozott, így este díszítettünk fát, és Karácsonyoztunk. Délelőtt mindenki csinálta a dolgát. Este pedig ajándékoztunk. Tekintve, hogy nekem nincs jövedelmem, én sajnos nem tudtam semmit sem adni senkinek. Csak anyunak dobtunk össze egy órát, ennyi. (Apuéknál voltunk azelőtt, akitől Karácsonyra pénzt kaptunk) Nővéremtől kaptam egy fülbe valót, mert mondtam anyunak, hogy ki akarom lövetni a fülem. Végül megspóroltuk a pénzt, és mivel volt itthon steril tű, nővérem kiszúrta. Igen tudom, furcsa lehet ezt így elolvasni. De igen, így történt, és nem, nem fájt annyira, és nem, már nem fáj. De tudod, szerintem ez volt az második... amolyan lány testvéres dolgunk. Soha nem voltam vele jóban. Soha nem ültünk le együtt, és beszélgettünk a fiúkról, a suliról, akármiről. Sosem voltunk olyan jó testvérek. Tudtuk, hogy a másik létezik, hogy család tagok vagyunk... és igazából ennyi. Mindig a bátyámmal voltam, Ő pedig a barátaival. Nem tudom, végül miért is történt így, de ez van.
 Végül, egész este társasoztunk ami jó volt. Karácsonykor mindig együtt vagyunk- főleg, mióta apukám elköltözött.
 A szünet további része, pedig eseménytelenül zajlott. Majdnem mindennap társasoztunk  valamit, de amúgy csak olvastam, filmeket, sorozatokat néztem. Viszont, találtam magamnak egy amerikai, és indiai levelező társat! Nagyon érdekes velük beszélgetni, email-en keresztül. Ezzel el voltam, egészen idáig.
 Bár, 28-án egyesületi kosár banzáj volt. Év búcsúztató. Nagyon jó volt lemenni, és megint szórakozni. Volt megannyi program, játszottunk, hülyéskedtünk. Ahogy tavaly. És, a legfontosabb, hogy beszélgettem(!) a fiúval, aki iránt hatalmas szimpátiával élek. Szóval eseménydús volt. Úgy 11-ig voltunk ott, utána L.ék hazadobtak minket kocsival. De nagyon jó volt. Nagyon szeretem az egyesületi bulikat. mindig olyan jól érzem magam ott.
 Karácson, és a buli közben pedig bátyámmal együtt megnéztük a Doctor Who karácsonyi részét, amiben Matt Smith regenerálódott. Hát, bőgtem egy jó.

 Most pedig, itt az év utolsó napja. Hú. Én átmegyek Rizihez, és ott fogom vele, és a családjával ünnepelni az Újévet. Már elterveztük, hogy fogunk Harry Pottert nézni, na meg jókat beszélgetni, meg amit szoktunk.
 Tudod, fura belegondolni, hogy máris 2014 lesz. Semmivel sem lesz másabb, mint idén, a sok közhellyel ellentétben. "Új év, új élet"- ne szórakozzunk. Attól még, hogy új év lesz, ugyanazok lesznek a barátaid, ugyanoda fogsz járni suliba, ugyanazokat fogod csinálni (kivéve, ha valaki elköltözik, de az más dolog). Minden ugyanolyan fog maradni- csak éppen átlépünk egy másik év számba. Semmi sem fog változni, minden ugyanolyan lesz.
 De mindettől függetlenül, örülök, hogy vége lesz ennek az évnek. Talán tényleg lesznek változások. Őszintén, őszintén elegem van ebből az évből. Ebben az évben anyámék ismét nem bírtál ki veszekedés nélkül, és ha jól számolom, három barátom is életét vesztette, amikre borzalmas vissza gondolni talán nem is meséltem róluk. Jó sok szart éltem meg idén is, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én, és hogy nem csak rossz dolgok történtek velem. Közelebb kerültem egyik csapat társamhoz az idén, aminek nagyon örülök, mert imádom a hülye fejét. Megtehettem, hogy a Szigeten töltöm el a születésnapom, és ez örökre a legjobb emlékem marad. Szóval, jöjjön csak a 2014. Az eleje biztosan jó lesz- a legjobb barátommal fogom tölteni.
Sid
About
"Why am I me and not somebody else?".

- Nemo Nobody

Credits
Layout by mymostloved with script, background and image.