2014. március 23., vasárnap
We're all running from our lives somehow, terrified of what we'll find Posted at 4:43:00 0 comments (+)

2014.03.23.
11.36

Kedves Barátom!

 Nem is tudom, hol kezdjem, ezt az egészet. Tudod, minden egyes levelemnél, gondolkoznom kell, hogy hol is kezdjem. És tudod mit szeretek a legjobban abban, hogy írok neked? Ezt. Minden egyes alkalommal, mikor írok, végig gondolom miket is tettem abban az elmúlt időszakban. Ez azért egy jó dolog.
 Szóval, kezdem a legelőbbivel. Két napra rá, hogy írtam neked, nagymamám életét vesztette. Szóval, gondolom azt kéne írnom, nyugodjék békében. És igen, végül is, nyugodjék békében.
Úgyhogy, az azutáni napokat gyásszal töltöttem. Keveset aludtam, a pánikrohamaim nem hagytak abba. De szépen lassan, kezdek jól lenni. Kezdek egyre többet aludni, és az utóbbival már nincsenek problémák. Kiküszöböltem. Szóval, most már az egész család megvan. Kicsit persze, még mindig mindenki szomorú, de megvagyunk.

 A múltkori meccsen sajnos meghúzódott  térdszalagom, így a hétvégi meccset ki kellett hagynom. ami annyira nem nagy gond, mit elsőre tűnik, hiszen én annyira nem szeretek meccsekre járni. Mármint sosincs hozzá kedvem. Után ha belejövök nem gond, de elkezdeni... sosincs kedvem. Meg néha közben sem. De abba hagyni nem akarom. Anyum nem is engedné, és én sem akarom. Talán csak versenyzést akarom abba hagyni. Nem vagyok versengő szellemű.
 Úgyhogy a héten nem is nagyon tudtam járni. De most már jól vagyok, már csak megerőltetni nem megy. Még nem tudok végig edzeni egy edzést nélkül, hogy ki ne álljak, de egyre jobban vagyok.
 Igazából, nem történt sok minden. Talán csak annyi, hogy csütörtökön elmentem diszkalkulia tesztre. Ami abban volt jó, hogy kiderült, figyelem hiányos vagyok, folyamatos korrepetálásra von szükségem. De  legjobb, hogy csináltattak velem intelligencia tesztet. Kiderült, hogy 150- valahányas IQ van, ami elvileg jóval az átlag felett van. Szóval G. állandóan az edzésen ezzel piszkált. De nagyon jó tudni, hogy okos vagyok. Életemben nem dicsértek meg annyiszor mint aznap.
 Amúgy megvagyok. Iskolába járok, edzésre járok, meg ilyenek. Nem történt semmi, egész végig vártam a 21-ét. Tegnap L. születésnapi bulijába mentem. Életemben először, elmentem egy házibuliba, húha.
 Szóval, este nyolckor indultam. Kis gyomorideggel, hiszem előtte öt perccel kiderült, hogy nekem negyed tízre a bogáncsba kell mennem, mert játszani fogok egy meccsen. De úgy döntöttem, edzőmeccs lesz, pont nem fog érdekelni, és  lábam miatt bármikor kiállhatok. Úgyhogy elmentem. Fura volt, mert tényleg, csak L. és A.-t ismertem. De ott volt V., L legjobb barátja, és neki bemutatott. Ami nagyon jó volt, mert V-vel nagyon jól kijöttünk, rengeteget beszélgettünk, és tényleg nagyon jóban lettünk. Miután L. nagyon kiörülte magát az ajándékomnak (ilyet lehet írni, nyelvtanilag helyes egyáltalán?) lementünk a nappaliba, ahova megérkeztem a többiek is. Kb hat másik fiú jött még, szóval gyorsan körbejártunk, és bemutatkoztunk egymásnak. Vicces volt, mert L. mostoha tesója engedett be, akivel akkor egy szót sem beszéltünk, és akkor így oda jött hozzám, hogy amúgy, bocsi, be se mutatkoztam D. vagyok. Szegény , szerintem azért zavarban volt, mert így állt, hogy akkor most mit csináljon, kézfogás, vagy valami, szóval mondtam neki, hogy akkor gondolom fogjunk kezet, úgyhogy jót röhögtünk rajt. Aztán úgy beszélgettünk pár perccet, mert mondtam, neki, hogy van egy közös ismerősünk.
 Úgyhogy akkor, mikor mindenki megjött, (voltunk kb 12-en szerencsére csak ilyen kevesen) elkezdődött a buli. Ez most így kicsit hülyén hangozhat, de nagyon jól éreztem magam. Hárman voltunk lányok, L., V., és én, és rengeteget röhögtünk a fiúkon. Lehet, hogy most egy kicsit csalódsz bennem, de igen, ittam, nem keveset. De úgy voltam vele, hogy könyörgöm, 16 leszek, lehet, hogy itt az ideje annak, hogy szépen, lassan elkezdjem ezeket  dolgokat. Nem gyorsan, hogy akkor most minden hétvégén ez lesz, hanem... lassan. És tényleg, annyit ittam, hogy kellemesen dülöngéljek, de mindenre emlékezzek. És tényleg, mindenre emlékszem.
 Én most nem fogok neked mindent leírni. De, egyszerűen annyira, hihetetlenül jó volt. Egyik fiú, megdicsért, milyen okos vagyok, mikor mutattam neki pá csillagképet, D.-kal beszélgettünk, miközben vízipipáztunk, L. sikeresen kiégette a terítőt, a fiúk L.ék félcsövében roller nélkül rolleretek, hogy D.kkal ültettük föl A.t mielőtt lehányta volna L. ágyát, B. pedig erről képet készített... rengeteg dolog történt, ami elképesztő volt. Remekül éreztem magam.
 És el kell ismernem, D. elképesztő. Mármint tényleg. Remélem érted, hogy értem.
About
"Why am I me and not somebody else?".

- Nemo Nobody

Credits
Layout by mymostloved with script, background and image.